Back to top

A méhek az állatvilág legnagyobb építészei

Egyes méhfajok valóságos felhőkarcolókat építenek maguknak, tudósok most megfejtették, hogyan.

Vannak, akik irtóznak tőlük arra gondolva, hogy csípésük veszedelmes, mások viszont a fenntarthatóság szemüvegén keresztül kezdték el szemlélni őket - mindenkinek van valamilyen viszonyulása a méhekhez. Van itt azonban egy további aspektus is, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül: egyes méhfajok olyan kaptárok felépítésére képesek, amelyeket a legjobb várostervezők is megirigyelhetnének, a tudósok pedig nemrégiben rájöttek a mikéntre. 

Az emberiség és a méhek kapcsolata évezredekkel ezelőtt kezdődött. Már a 15.000 évvel ezelőtti barlangrajzok között is találunk olyanokat, amelyek mézet gyűjtő embereket ábrázolnak, az egyiptomi fáraók közül pedig Tutanhamon sírjában találtak mézescsuporokat. Ha a méhekre gondolunk, akkor általában a kis sárgás bordázatú jószágok jutnak eszünkbe, holott a világon több ezer méhfaj létezik, különféle színben és nagyságban, eltérő viselkedési formával.

Élettani fontosságuk kiemelkedő. Sokan Albert Einsteinnek tulajdonítják azt a mondást, hogy "ha kipusztulnak a méhek, akkor utána az emberiségnek legfeljebb négy éve van hátra". A mondás nem jár messze az igazságtól, a tudósok nem győzik hangsúlyozni, milyen fontos szerepet töltenek be a méhek az ökoszisztémánkban. Az éghajlatváltozásnak, a környezetszennyezésnek, a mezőgazdaságnak és az ott használt rovarirtószereknek köszönhetően drasztikusan csökkent a méhpopuláció száma, ami azért aggasztó, mert a haszonnövények nagy részének termésátlaga függ a zümmögő állatkáktól, ha a méhek kihalnának, eltűnne az asztalunkról a kávé vagy éppen a paradicsom.

Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett sem, hogy egyes méhfajok mérnöki képességekkel rendelkeznek: igazi felhőkarcolókat építeni maguknak tervezőszoftver nélkül. 

Hogy miképp képesek erre, ahhoz érdemes először megvizsgálni a társas méhek közösségét. A méhpopuláció egy hierarchikus rendszerben él, amelynek feje a méhkirálynő vagy más néven méhanya. Ő a továbbszaporítás felelőse, a kaptár ura. A terméketlen nőstények a méhnemzet napszámosai, ők a dolgozó méhek, amelyek a fészek körüli munkát és a kaptáron kívüli táplálék begyűjtését végzik el. A kolónia hím tagjainak feladata a méhkirálynő megtermékenyítése.

Egy kialakult struktúrában dolgoznak, amelyben minden egyes tagnak megvan a saját szerepe, a kaptárépítés vonatkozásában is. 

Ami otthonuk fizikai felépítését illeti, óriásiak a különbségek. Míg a háziméhek (Apis Melifera) a kaptárt hatszögletű lépsejtjekből építik fel, az ausztrál Tetragonula faj igazi felhőkarcolókat hoz létre. Szükség is van rá, ugyanis ennek a fajnak nincs fullánkja, nem tud szúrni. Úgy tudnak tehát hatékonyan védekezni a betolakodók ellen, ha minél bonyolultabb, szinte már labirintus szerű kaptárt építenek fel, amelyek akár a húsz emeletes magasságot is elérhetik. A tudósok éveken keresztül kutatták az építési szokásaikat, melynek eredményeit a közelmúltban a Journal of the Royal Society folyóiratban publikálták. 

A méhek teraszos szerkezetben építik fel a fészket. Ennek mindegyik, kis kör alakú sejtje egy peterakó tér is egyben, amelyet egy dolgozó méh épít a lehető legkevesebb viasz felhasználásával. Ezekben a sejtekben a méhek körülbelül 50 nap alatt fejlődnek felnőtt egyeddé. Amikor az egyik cella építése befejeződik, a dolgozó méhek spirális alakban haladva elkezdik a következő felépítését, amellyel bővül a szintek száma is. A szintek között kis repedéseket hagynak, hogy közlekedni tudjanak.

Modellszámításokat végezve a tudósok megállapították, hogy a Tetragonula faj kaptárépítési modellje a kristálynövekedés mintáját követi. 

A kristálynövekedés az a folyamat, amikor egy, már létező kristályhoz több molekula vagy ion is hozzáadódik, egyre nagyobb kristályrácsot alkotva. A kutatók szerint ugyanez történik a méhkaptárok esetében is. Míg a mintázatot a kristályokban a kristályhibák elrendeződése határozza meg, addig a kaptárban az, hogy az egyes méhsejtek miképp viszonyulnak a szomszédjukhoz, mennyire képződnek egy síkban, vagy éppen egymástól eltérő magasságban. És hogy ez mitől függ? Nincs benne semmi ördöngösség: a dolgozó méh méretétől.

És hogy mit tanulhatunk mi, emberek a méhektől? Leginkább azt, hogy a méhek szabadon, saját lehetőségeikhez mérten képesek arra, hogy különleges és szabályos otthonokat hozzanak létre. Az, hogy egyre többet tudunk meg a természetben zajló folyamatokról, rávilágíthat arra, hogy nem nekünk kell feltalálni a spanyolviaszt, néha elég az is, ha jól körülnézünk. Ha megértjük a természet törvényszerűségeit, akkor talán hamarabb eljuthatunk a fenntarthatóbb megvalósítási formákhoz is. Első körben kezdhetjük azzal, hogy megbecsüljük a környezetünket, óvjuk-védjük az állatokat, köztük a méheket is. 

Forrás: octogon.hu

2020.09.19.