Back to top

A Méhészeti Intézet története

A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Haszonállat-génmegőrzési Intézetén belül működő Méhészeti és Méhbiológiai Osztály mesebeli környezetben, a Gödöllői Arborétum szomszédságában épült. Az immár 120 éves Méhészeti Intézet, a hozzá tartozó Méhészeti Park és az országban egyedülálló Méhészeti Gyűjteménytár nem csak a méhészek számára vonzó színfoltja Gödöllőnek.

A változó viszonyoknak és igényeknek megfelelően intézet számos átszervezésen ment keresztül, amíg mai szerkezete kialakult. Az alapvető célkitűzés az elmúlt időben sem változott, a feladat a magyar méhészet széleskörű kutatása, újítása és fejlesztése. A gödöllői méhészeti intézet az elmúlt 120 évben sok olyan eredménnyel gazdagította a méhészeket és a méhészetet (mint tudományterületet), melyek a maguk idejében nagy jelentőségűek voltak. Ezek az eredmények alapjául szolgálnak a jövőbeli kutatásoknak is. Az itt dolgozó tudományos csapat a múlt hagyományaiból is táplálkozva működik és éri el eredményeit a jelen kérdéseinek megoldásában, továbbá a jövő problémáinak megfejtésében egyaránt.

Gödöllőn a méhtenyésztésnek régi hagyományai vannak. Már a Grassalkovich uradalomnak is volt méhes kertje, amit a Rákos patak forrásának közelében rendeztek be. Még a XIX. század közepén is ezt a területet használták, amit „Pazsaki méhes kert”-nek neveztek.

Az Állami Méhészeti Gazdaságot Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kezdeményezésére 1899-ben alapították. Az ünnepélyes megnyitóra 1902. június 1-én került sor. A gazdaság létesítése nagy nemzetközi feltűnést keltett, mert akkoriban még csak hasonló sem volt külföldön.

1902-ig közel 18.000 mézelő fát és cserjét ültettek az eredetileg 42 kat. hold méretű méhészeti parkban. A Méhészeti Gazdaságot Kovács Antal országos méhészeti felügyelő szervezte meg. A főméhest az ő tervei alapján építették, ami 60 méhcsalád befogadására volt alkalmas. Az épületek mögött további két méhest rendeztek be, és különböző rendszerű kaptárokat állítottak fel. A méhcsaládok száma a megnyitáskor 235 volt, amely 1914-re elérte a 394-et. Az intézmény könyvtárának alapját a híres szakíró, Sőtér Kálmán könyvgyűjteménye jelentette, ami 1909-ben került a gazdaság tulajdonába.

Az Állami Méhészeti Gazdaság feladatai közé tartozott: jól mézelő növények meghonosítása, szaporítása és terjesztése, a méhészeti termékek helyes kezelésének, csomagolásának és értékesítésének bemutatása és az új méhészeti eszközök és gépek kipróbálása és véleményezése. Ezek mellett a legfontosabb feladat a hazai viszonyoknak megfelelő termelési módszer megtalálása és terjesztése volt. A Méhészeti Gazdaság az 1930-as évektől az akácvirágzás meghosszabbításában ért el jelentős sikereket, 40 napra „nyújtották” az akác nektártermelését.

Az intézmény fontos feladata volt az oktatás. A tanfolyamon résztvevők elsajátították a növénytermesztés alapjait, a méhlegelők javításának és fenntartásának módjait, a méhkaptárok és méhészeti segédeszközök készítését, a méhészeti termékek feldolgozásának és értékesítésének különféle módjait.

A Földművelésügyi Minisztérium 1942-ben átszervezte a Méhészeti Gazdaságot, mely a Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet nevet kapta. A főbb kutatási témák: a magyarországi méhek fajtajellegének megállapítása, méhészeti szakemberek képzése, méhbetegségek meghatározása, az ellenük való védekezési mód kidolgozása, a méhek virágmegporzó tevékenysége volt. A méhészmunkás képző tanfolyamot megszűntették, az addig képzett méhészek száma 472 volt.

1942-ben Dr. Örösi Pál Zoltán vezetésével megalakult a Méhészeti és Méhbiológiai Intézet. A II. világháború alatt az intézmény komoly károkat szenvedett. Méhészete és a teljes méhészeti felszerelés megsemmisült. 1947-ben kezdtek hozzá az intézmény felújításához, amikor ismét elkezdődtek a továbbképző tanfolyamok, beindult az anyanevelés és értékesítés, megindult a tudományos munka. 1950-ben az Állattenyésztési Kutatóintézet (ÁTK), majd 1952-ben a Kisállattenyésztési Kutatóintézet (KÁTKI) keretén belül működött a Méhtenyésztési Osztály.

Suhayda Jenő vezetése idején, az 1970-es évek elején kezdődött meg a méhtenyésztési szempontok vizsgálata, mint a méhanya petéző képessége, az anyanevelés továbbfejlesztése, a folyamatos anyás dajkacsaládok elvének kidolgozása, és a méhtenyésztés eredményes szervezése és irányítása. A minisztérium által megrendelt kutatások keretében a Méhtenyésztési Osztály anyanevelési, tenyésztési, méhlegelő, tartástechnológiai és méhegészségügyi kérdésekkel foglalkozott. A 1980-as évekre terjedt ki a szántóföldi növénykultúrák mézelési és virágpor-termelési vizsgálata.

A Méhészeti Gyűjteménytár építését 1983-ban fejezték be Nikovitz Antal tervei alapján, az akkor Budapesten tartott 29. Apimondia (Nemzetközi Méhészeti Kongresszus) tiszteletére. A ma is működő múzeumban a méhészkedés legrégebbi eszközei - köztük számos egyedülálló ritkaság - és a modern, ma használatos felszerelési tárgyak és kaptárak kerültek elhelyezésre.

  

Suhayda Jenő nyugdíjba vonulása után Dr. Halmágyi Levente követte őt 1994-ig.

A méhészeti osztályt 1994 és 2011 között Dr. Szalainé Mátray Enikő vezette. Ebben az időszakban kezdődött a méhtenyésztési és nemesítési kutatások (mesterséges termékenyítés) továbbfejlesztése, a virágpor méhvonzó hatásának vizsgálata (Dr. Szalai Zita), a varroa atka elleni védekezési kísérletek - a vegyszermentes méztermelést figyelembe véve - és a meghatározó vetésterülettel rendelkező napraforgófajták/hibridek méhészeti értékének vizsgálata. 1994-ben minisztériumi támogatással új, korszerű méhészeti laboratóriumot hoztak létre a Méhészeti Intézetben.

A Méhészeti intézet vezetője 2011-2012 között Bori Tamás volt.

Az intézet jelenlegi vezetője Dr. Zajácz Edit tudományos főmunkatárs. A kiváló pannon méhállománnyal rendelkező intézet csapata azon dolgozik, hogy az itt folyó gyakorlati szemléletű kutatásokkal és szakmai munkával maximálisan figyelembe vegyék a méhészeti ágazat igényeit.  Legfontosabb cél az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel (OMME) és a méhészekkel együttműködve az ágazat felemelkedésének segítése.