Back to top

A Hortobágyon szívvel-lélekkel tenyésztik a szürke marhát, itt van a legjobb genetikai állomány is

Cél az állatok húshasznosítása, mégpedig a hazai, illetve az európai prémiumpiacokon.
  • A puszta, de mondhatni, a magyar táj elengedhetetlen, emblematikus állata a szürke marha, amely a hetvenes években a kihalás szélére sodródott. A Hortobágy egyik rejtett zugában azonban megmaradt egy szaporodóképes állománya, amelyből napjainkra kinőtt egy körülbelül 13 ezres állomány.
  • A törzstenyészet továbbra is Hortobágyhoz kötődik, itt vannak a fajta jellemző tulajdonságait leghívebben hordozó példányok.
  • Nagy Gézától, a hazai szürkemarha-tenyésztők egyesületének vezetőjétől megtudtuk, hogy bár a „szürke” is alkalmas az igás, a tej- és a hús-, azaz a hármas hasznosításra, az egyesület azonban a genetikai érték és az idegenforgalmi látványosság fenntartása mellett a húsa miatti tartás mellett áll ki. A szakember ennek részleteiről is beszélt.

Ma már megszokott látvány egy szürkemarha-gulya. Sőt, az ország bármelyik részén előfordulhatnak ezek a nemes állatok. A törzstenyészet viszont Hortobágyon van. A szürkemarha-állományról, értékéről, jelentőségéről, gazdasági hasznáról kérdeztük Nagy Gézát, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének elnökét az augusztus 20-án megtartott gulyásverseny előtt.

Bárhol jól mutatnak

– A hortobágyi tenyészet az egyesületünk ékköve. Innen „rajzott ki” a mai hazai szürkemarha-állomány. Pontosabban fogalmazva, innen is, hiszen Hortobágy volt az egyik központi telep, ahonnan újra visszatelepítették a szürke marhát szerte az országba, köszönhetően több nemzeti parknak és nagyon sok magángazdának.

Ők azok, akik szívvel-lélekkel tartják, illetve tenyésztik ezt a szép és nemes állatot. Hortobágyon van a legjobb genetikai állomány. És a legnemesebb jószágokat érthető okokból a saját tenyészetben tartják vissza, hogy azt a tenyésztési vonalat tovább tudják folytatni – kezdte Nagy Géza, akinek az a véleménye, hogy a szürke marha természetesen „jól mutat” az ország más tájain is. Köztudott, hogy a szürke őshonos állatunk, fajtavédelem, oltalom alatt álló jószág. Emblematikus állata Magyarországnak, és ez hazánk bármely szegletében maximálisan megállja a helyét, és büszkén tartják a tenyésztők. A tartás feltételei lényegében megegyeznek a hortobágyival, ám az állat leginkább a hortobágyi pusztában mutat, de minden bizonnyal jól érzi magát az ország többi részén is, és ott is tovább lehet vinni a genetikai állományt.

– A tartástechnológiákban azonban vannak valamelyes változások, köszönhetően annak, hogy egyre jobb és több a technikai háttér, és van, ahol már legelőkertekben vannak az állatok. Túlnyomó többségében még a pásztoroló legeltetést alkalmazzák az ország számos területén. Nyilván attól függ, hogy milyen volumenben tartják a szürke marhákat. Ott, ahol nagyobb gulyák vannak, szinte elengedhetetlen, hogy legelőkön tartsák az állatokat. Kisebb létszámot azonban egy-egy ilyen nagyobb kertben, legelőben is el tudnak tartani. Kevesebb emberi erőforrást igényel, viszont a szépségét és a látványát ugyanolyan mértékben tudja mindenki élvezni.

Igás, tej- és húshasznosítás

Nagy Géza hangsúlyozta, hogy a szürkemarha-tenyészetünk ad egyfajta nemzeti önbecsülést, de ezen kívül – a saját és sokak véleménye szerint is – rendkívül fontos tényező, hogy mi magyarok ezt tudatosan is kezeljük.

– Ezen túlmenően nyilván húshasznú és hármas hasznosítású a szürke marha, mert régen, sőt, még manapság is ökrös fogatokat lelünk fel itt Hortobágyon. A gulyások az ökröket benevelik arra, hogy őket igás állatként használják, de ez ma már a traktorok és egyéb gépesítések miatt idejétmúlttá vált. Ebben a szegmensben már csak a hagyományőrzés a cél. Ezenkívül tejhaszna is lehetne, de ezt vessük el, mert bár igaz, hogy a teje a szürke marhának a más tehenekénél lényegesen sűrűbb és magasabb beltartalmi értékekkel bír, de volumenre nagyon kevés. Vannak olyan szürke tehenek, amelyek relatív nagy mennyiséget tudnak produkálni, de a fajta tulajdonságaiból fakadóan ezek mégis csak félvad jószágok, nem feltétlenül erre a hasznosításra a legjobbak. Lehetne őket tehát fejésre is használni, de ez nem jellemző. Ezt a kérdéskört az egyesületünk is elkerüli, és abban az irányban nem teszünk erőfeszítéseket, hogy ilyen típusú szürke marháink is legyenek. Bár, jegyzem meg, lehetnének, mert képesek a tejtermelésre is a szürke marhák.

Valójában inkább a húshaszon felé mozdul el az egyesületünk tagsága. Ebben úgy gondolom, hogy az elmúlt egy-két évben egy erős változás tapasztalható. Hiszen a hízott, a kifejezetten hizlalt szürke marhák, amelyek nem a legelőről jönnek be, hanem már választási koruk óta hizlaljuk őket, egy olyan vágási eredményt tudnak produkálni, ami a jelenleg használt húshasznú marháknál is egy nagyon szép teljesítmény.

Tehát a szürke a 62-64 százalékot tudja hozni az ilyen körülmények között is. Ez a fajtánk szemszögéből egy kiváló eredmény. Őszintén szólva nem törünk európai szinten meghatározó mennyiségű szürkemarha-hús termelésére. Tudjuk azt, hogy a szürkemarha-állományunk nagysága rendkívül kicsi, és multinacionális cégeknél vagy nemzetközi piacokon csak nagy mennyiségben lehet megjelenni. Mégis mekkora az állomány? Országosan körülbelül 13 ezer tehénről beszélhetünk. Ennek a populációnak nyilván vannak már növendékei is, de ez nem képes arra, hogy folyamatosan nagy mennyiségben lássa el a húspiacokat. Meggyőződésem, hogy a hazai és egy-két prémi­um­­­­piac igényeit kell kielégítenünk. Nem lehet célunk, hogy felhígítsuk a szürkemarha-állományt, csökkentsük az értékeit. Ezzel szemben az egyesület elindított egy olyan irányvonalat, amiben a szürke marha húsát inkább a hizlalás irányába tereljük, és ezeket a húsokat próbáljuk megjelentetni a gasztronómiai szektorban. Ettől azt várjuk, hogy lényegesen jobb eredményeket produkáljon ízben, zamatban, zsírral való átszövöttségben; és ezek a 62-64 százalékos vágások ezt maximálisan hozzák is.

Kicsi az állomány nagysága

A szakembert kérdeztük arról is, hogy Európában hol van a szürke marha értéke, azon túl, hogy a magyarságnak egyfajta nemzeti önbecsülést ad ez az őshonos állat. – Európai értéket illetően pontos információt nem tudok adni, mert olyan nagyon nagy kutatásaink nincsenek. Itt egy minimális tenyészállat-mennyiségről van szó, és nem tudunk megjelenni a multik piacán, és persze nem is akarunk. Ám ennek ellenére több helyen is ismerik kontinensünkön, mégpedig a hungarikum mivolta miatt. Összességében a piacon – csúnya szóval mondhatom azt –, hogy sok vizet nem zavar a mennyiség. Ezért céloztuk meg a piacnak azt a szegmensét, amely a prémiumkategóriát jelenti, annak is inkább a magasabb polcait. Mindezekkel együtt nem mondanám, hogy rendben van a magyarországi szürkemarha-tenyésztés. Akkor lesz a helyén, amikor ezeket a céljainkat is elérjük, és bátran kimondhatjuk, hogy nem a legelőről származó marhából próbálunk gasztroterméket produkálni, hanem a hizlalt marhákból érjük el azt. Ugyanakkor ­legelős marha húsa kiválóan alkalmas egyéb készítmények gyártására, amelyet szintén felvállalt az egyesület által alapított kft., és ez úgy gondolom, hogy meglehetősen jó úton halad ahhoz, hogy rövid határ­időn belül megjelenjen itt a belpiacokon is.

Bodó Imre és társai voltak a szürke marhák megmentői

A magyar szürke szarvasmarhafajta a hetvenes évek elejére, mondhatni, szinte a kihalás szélére került. Azt, hogy miként „kapaszkodott vissza”, Torbik Ákostól, a Hortobágyi Nonprofit Kft. projekt- és marketingosztály vezetőjétől tudtuk meg.

Elmondta, a tenyésztési munkáért akkoriban felelős emberek úgy ítélték meg, hogy a szürke marha tartása már nem kellően gazdaságos. Ezért más fajtákkal kell keresztezni, hogy hasznosabban és gazdaságosabban lehessen tenyészteni a fajtát. Viszont volt egy Bodó Imre nevezetű ember, aki akkor a Hortobágyi Állami Gazdaságban dolgozott, és sikerült körülbelül 200 tehenet és néhány bikát úgy elhelyeznie a Hortobágyon, hogy ezeket a jószágokat továbbra is pároztatták, tenyésztették, tartották, és ennek köszönhetjük, hogy napjainkban igazából a fajta megmaradt. Továbbá neki köszönhető, hogy megvan az a nyolc tenyésztési vonal, amelyet akkor 40 évvel ezelőtt úgymond megmentettek.

A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete és a Hortobágyi Nonprofit Kft. az idei és a tavalyi évben pedig továbbment a tenyésztés kérdésében. Ez azonban már nem a fajta megmentéséről, hanem inkább csak a tenyészvonal beszűküléséről szól. Ennek érdekében a 30 évvel ezelőtt levett és fagyasztott spermákat használták fel termékenyítésre, és így próbálják visszahozni azokat a vérvonalakat, fajtákat, fajtajellegeket, amelyek már az utóbbi években tapasztalhatóan kiveszőbe fordultak, és ezzel beszűkültek a fajtának a jellemző jellemvonásai. Ezt igyekeznek most színesíteni. A szürkemarha-tenyésztés ma már szakszerűen folyik a Hortobágyon.

Forrás: haon.hu

2021.09.02.